Amikor 1989-ben Németországban megismerkedtem az antropozófiával, a vele való találkozás egy drezdai magánlakás titkos összejövetelén történt.
 

Csak az a tömör hír jött, hogy lesz valami alternatív pedagógiáról egy elõadás. Titkos volt, még a német rendszerváltozás elõtt. Este megjelentem hát a régi bérház tágas lakása elõtt, résnyire nyílt az ajtó, besurrantam. A lakásban a házigazda kedélyes fenékbillentéssel terelte három gyerekét a hálószobájuk felé aludni, majd bevezetett a nappaliba, ahol már sokan ültek, földön, székeken.
 

Az elõadó (nevét már akkor sem tudtam, talán a titkosság? Vagy akkor még nem is figyeltem erre, nem tûnt fontosnak? Nem tudtam, hogy életem fordulópontja ez az este.) Svájcból érkezett õsrégi tragacs autójával, már jóval hetvenen felül, valamikor negyvenévesen lett Waldorf-tanár, s aztán két és fél osztályt vitt osztálytanítóként, majd nyugdíjasan mûvészettörténetet csepegtetett a gyerekfejekbe.
 

Nem történt sok: saját maga fényképezte egyiptomi és görög istenszobrok diaképeit vetítette. És kérdezett. Másfél órán át KÉRDEZETT. Hogy mit látunk. Nem, hogy mit tanultunk, vagy mit gondolunk, vagy mit asszociálunk, hanem mit látunk, tapasztalunk. Mit tudunk bensõ érzékelésünk alapján, ha megnézzük ezeket a szobrokat.
 

Nem azok a hihetetlen érdekes ISMERETEK nyûgöztek le, amikre rájöttünk, közösen, egymást kiegészítve, kérdõre vonva, vitatkozva, pedig az sem volt akármi TUDÁS. A bennünk levõ BELSÕ ERÕ, a MEGFIGYELÉS, a TAPASZTALÁS belsõ ereje – ez volt varázslatos. Bármilyen furcsa is: ezt eddig nem ismertem. Illetve helyesebben: nem bíztam benne, nem támaszkodtam soha rá. Ebben eleddig semmilyen szülõ, semmilyen tanár, sem tanító nem bíztatott.
 

Lenyûgözött a megfigyelések OBJEKTIVITÁSA is. A sokfelõl jött emberek LÉNYEGILEG ugyanazt a megfigyelést tették. A kaleidoszkóp színeibõl összeállt egy tiszta kép.
 

Itt áll egy idõs ember, és megmutatja: a világot lehet kérdezni, kutatni, ÉRZÉKELNI.

Ez igazi TAPASZTALAT, saját erõnkbõl, nemcsak intellektuálisan, hanem elsõsorban érzõ lélekkel.
 

Kérdeztük: Ön antropozófus? Válasza: törekszem arra, hogy az legyek. Õszinte, szerény.
 

Faltam Rudolf Steiner mûveit. Lenyûgözött TEVÉKENYSÉGÉNEK sokrétûsége, TETTEINEK szerteágazósága. Kevésbé figyeltem akkor még a megismerési útra, a meditációkra, a szellemi praxisra. Az eredmények nyûgöztek le, nem a SZÜLETÉS.
 

Majd kezembe akadtak – ez már évekkel késõbb – Georg Kühlewind könyvei, németül, angolul (arra sokára jöttem csak rá, hogy õ magyar, majd sokkal késõbbi volt az elsõ személyes találkozásunk), és hozzásegített egy még mélyebb tapasztaláshoz: az elölrõl kezdés, a belsõ erõbõl való teremtés képessége mellé hozzájött a meditációban a FIGYELEM, az ÉN átélése. ÉLMÉNY volt, s ezáltal TUDÁS.
 

Egy szép napon személyesen is találkoztunk Gyuri bácsival, éppen a Parzival kapcsán: egy közös német ismerõsünk õvele küldte el egy gyerekeknek átfogalmazott német nyelvû Parzival fénymásolatát. Hátha kiadom. Már nem emlékszem, miért is jött ez szóba az Õrségben, a Virágzás Napjain, hiszen akkor még nem voltam kiadó. Gyuri bácsival leültünk, õ szigorúan ráncolta a szemöldökét, mikor említettem, hogy ismerem a könyveit, és szívesen fordítanám õket (sõt bevallottam: a Megbocsájtás írása lefordítva már ott is hever a fiókomban). Hümmögött annak említésére, hogy Rudolf Steiner misztériumdrámáit is fordítottam, majd jóindulatú barátságban elváltunk.
 

A következõ években Oroszlány Péter és Herner János kapcsán bekerültem a könyvkiadás sûrûjébe. Majd találkoztam hosszú szünet után egy volt soproni gimnáziumi osztálytársammal. Mondta, lefordított egy könyvet, csak úgy, saját gyönyörûségére. Meg sem lepõdtem, amikor kiderült:  Kühlewind Tudatszintek címû korai meditációs kötetét ültette át magyarra.
 

Perceken belül összeállt a csapat. Megalakult a Kláris Kiadó és jelentek meg sorra a Kühlewind könyvek magyarul, sõt, még a Parzival is újra elõbukkant (hogy megszülessen Tandori Dezsõ virtuóz munkájával a világ elsõ és eleddig egyetlen – még németül sincs verses fordítás! - teljes verses Eschenbach-fordítása, Gyuri bácsi könyvével „utószóként”). Majd következtek a pedagógia könyvek, kerekedett a világ.
 

Közben tanítottam Waldorf-iskolákban, s az utóbbi években mozgásterápiával próbálok embereknek segíteni. Informatikát tanítva 6 éven át minden osztályomnak saját, testre szabott tananyaga, tanmenete lett. Az informatika tantervet írva irodalomjegyzékként többek között Kühlewind: A hetedik nap vége (Az intuitív gondolkodás tapasztalatai és konzekvenciái) címû könyvét adtam meg.
 

Nem véletlenül. Nemcsak a Waldorf osztályok esetében, de a terápiás munkában is elsõdlegesen csakis a munka FOLYAMATÁBAN létrejövõ TAPASZTALÁSRA és MEGÉRZÉSEIMRE tudtam hagyatkozni, és ebbõl tudtam építeni a folyamatot, a másik résztvevõkkel közösen. Az ember és sorsának individualitása, annak tisztelete nem enged számomra semmi más kapcsolatot, csak ezt.
 

Erre bíztatott az öreg svájci tanító. Nem szavakkal: ott a magánlakáson ülve megtapasztaltuk az õ JELENLÉTEBEN az ÉNTÕL-ÉNIG terjedõ kapcsolatot. TAPASZTALÁSRA bíztat és vezet rá Kühlewind, nem teoretikus írásokban: könyveinek GONDOLATÁRAMÁBA belehelyezkedve az olvasó saját BELSÕ ERÕFESZÍTÉSÉVEL megtapasztalhatja ezt az önmagunkban rejlõ ERÕT.
 

Sok Waldorf iskolát látogattam, sok antropozófus (vagy arra törekvõ) elõadót fordítottam, sok iskolában tanítottam. Sokféle tanárral ismerkedtem meg. Vannak, akik azért vannak itt, mert az állami iskolában nem állták meg a helyüket (hál Istennek, kevesen). Vannak, akiknek tetszik a MÓDSZER, és látják, hogy ez mûködik, kiszedegetik hát azokat az elemeket, amivel mûködik a tanítás. Ilyet viszonylag sokat ismerek. És vannak – nagyon kevesen – akik tudják, s egyedül ezt tartják igazán emberhez méltónak: a tanár saját belsõ erejében bízva, meg-érzéseire hallgatva képes éntõl-énig ívelõ individuális kapcsolatot kialakítani tanítványaival. A helyzetbõl, a találkozásból, a JELENBÕL kiindulva. Akik ezen képességüket iskolázzák, fejlesztik. Akik tudják, vége a hetedik napnak, most az ember általi teremtés idõszaka jöhet el, amennyiben komolyan vesszük ezt a kihívást, és ezen munkálkodunk.

 

Ajánlom figyelmükbe a Kláris kiadó könyveit.

Olyan könyvek ezek, amelyben az ember megpillanthatja saját kozmikus helyét, s megtapasztalhatja az ÖNMAGÁBAN rejlõ TEREMTÕ ERÕT. S felteheti a MÁSIKNAK azt a gyógyító erejû KÉRDÉST, melyet Parzival csak hosszú tanulás és sok bonyodalom után képes feltenni a gyógyulásra vágyó királynak: S Téged mi bánt? 

Üdvözlettel, jó olvasást kívánva:
Lendvay Miklós, a Kláris Kiadó vezetõje